Én speciel pont egy olyan életszakaszban vagyok, hogy ha nem lennék ennyire pozitív személyiség, már tutira valami elmegyógyintézetben gubbasztanék egy gumiszobában. De meglátom mindenben a jót, talán pont ez a pozitív kisugárzás az, ami miatt kedvelnek az emberek. Elég egy kis mosoly. Ne féljünk nevetni, annyira jól tud esni! Lehet indítanom kellene egy tanfolyamot, ezek most amúgyis annyira divatosak...

Most például még a szerelem és a romantika gondolata sem taszít annyira, pedig én vagyok Miss Antiromantika. Borzalmas tudok lenni néha, de ez gondolom korral változik.
Mint minden meg nem fogható dolog, a szerelem is igen szubjektív, bár egyesek szerint a szerelem igenis kézzel fogható - szó szerint. Szerintem néha kell ez a fajta „szerelem” is, nem csak mindig a romantika.

A szerelem Janus arcú. Sosem tudhatod, hogy éppen melyik arcát mutatja, de pont ettől annyira izgalmas, ettől szeretné mindenki megtapasztalni legalább egyszer. Mindenkiben ott a vágy, hogy átérezze azt az elementáris erővel ránk törő folyamatot, amit szerelemnek hívunk.
Sosem késő szerelembe esni. Ha párkapcsolatban élsz, sosem késő újra a párodba szeretni, megtalálni benne azt az embert, akibe régen beleszerettél vagy éppen meglátni benne az újat, amiért újra beleszerethetsz.

Fontos, hogy megtaláld önmagadban azt, ami miatt mások megszerethetnek, amiért Te lehetsz valakinek az a bizonyos Nagy Ő. Nem szabad elfelejteni, hogy ha valaki nem tudja magát szeretni, akkor ne várja el azt, hogy mások szeressék. Ha nincs bennünk egy kis spiritusz, akkor soha a büdös életbe nem fognak észrevenni... mert a pasik és a lányok is csak akkor mernek kezdeményezni (jobb esetben a pasik), ha látják a másikban a lehetőséget.

Én bízom benne, hogy engem is eltalál majd egyszer Ámor nyila. Tavasszal, nyáron, ősszel vagy télen, nekem mindegy. Elég feltűnő vagyok hozzá, hogy megtaláljon, az tuti…

De nem szabad kergetni, mert akkor nem jön! Legyünk lazák és csak nevessünk. Tudom, hogy nehéz, de nem lehetetlen. :)